Outside off the court

Régen írtam... Megvan az oka, eltelt durván 1,5 hónap legutóbbi írásom óta, de nem eseménytelenül. Elöször is sikerült letennem az osztályozó vizsgát németből, szal már csak az érettségi van hátra. De ami ennél sokkal izgalmasabb, érdekesebb az az, amit mostanában csapatunkkal a ZKK-val átélünk. Elindultunk az NB II. amatőr, de annál lelkesebb kosárcsapatunkkal, valamint megkezdtük a városi bajnokságban is a küzdelmeket, hogy megvédjük tavalyi bajnoki címünket! Erről bővebben a ZKK honlapján olvashattuk, majdhogynem kötelező jelleggel ajánlom: www.gportal.hu/zkk 

Most az a nagy kérésem hozzátok aki ráér, jöjjön és bíztassa csapatunk, hogy hasonló sikerekben lehessen részünk, mint a képen, ahol egy Győrben rendezett kupán remekeltünk!

Mit is írtam? Este fél 10kor értünk haza Horvátból? Igen.... másnap reggel 7kor már indultunk a Pestre, unokatesóm (Hajni) diplomaosztójára. Itt egy parkolóban sikerült majdnem kidöntenünk egy oszlopot, oszlop megúszta, kocsi nem, de ha egy kis késéssel is de ott voltunk és ez a lényeg. Itt büszkén néztük uncsitesóm, ahogy átveszi diplomáit, ugyanis ő egyből kettőt hozott össze. (a képen Hajnival). Délután tettünk egy gyors látogatást valamilyen természettörténeti múzeumba, ha jól emléxem, aztán egy gyorsétterembe is, majd másnap is Pesten maradva ellátogattunk a Vasúttörténeti múzeumba, ami nagyon érdekfeszítő volt, a sok interaktív program miatt. Ezt főleg öcsi miatt kellett kipróbálni, de megérte, nagyon jól szórakoztunk. Hogy itt ne legyen vége a napnak, hazaérve Egerszegre Szával és Ricsivel még egy partit is beiktattunk, ugyanis végre HIPHOP-party volt gardenbe. Hajnalban hazaérve, jól esett délig aludni, viszont dután 1kor már Vonyarcon voltam és kezdődött a Balatoni-nyár-feeling nyaralás. Szüleim a nyár maradék felét 20.-áig már itt töltötték, de most még csak 3.-át írtunk. Nah szal itt strandon, mindenkivel találkoztam akivel csak lehetett, köztük egyik kedves osztálytársammal és a bandájával, Anitával, ők kb 10-en voltak itt, volt kit megismernem. Éppen ezért este, hát ha már itt vagyok vonyarcon gondoltam belefér egy party... belefért:P Másnap jött le Szá utánam balcsira, aki szintén kivolt éhezve egy-két jó bulira, de maradtak a meleg nyári napok- hétközbeni csend-S éjszakai élettel vonyarcon. A buli itt hétvégén kezdődik! De tekerjük vissza az időt! Szerda este hazajöttünk, este laza sörözés, kitárgyaltuk nyarat, és én "csak" pénteken tértem vissza Vonyarcra, ahol ismét találkoztam Anitáékkal, Anita uncsitesóival és este tartottunk még egy jó kis bulit Tengerbe. Itt sikerült Julcsinak egy piros felsőt nyernem, mivel ő táncolt a "legjobban" XD Ezért is rakok fel egy kis számomra kedves képet, amin Anita tesója Petra és Julcsi van. (az általom neki nyert felsőbe) Hogy ne legyen sértődés kicsibe és egy napszemüveges képet rakok fel, hiszen direkt kérte Julcsi nehogy felrakjam:) de hát csak nem öl meg érte:). Szintén nem sok alvás jutott ki nekem, hiszen másnap édesanyámnak valamilyen osztálytalálkozó féléje volt egy kis faluban Tamási mellett, Páriban. Anya volt osztálytársa lett itt ugyanis a polgármester. Itt pörkölt főző verseny volt. Meg volt adva melyik bográcsból lehet enni a vendégekben ingyen...Nos nekem naná hogy jobban tetszett a többi, ezért abból mertem...vesztemre: mondja a nő: "500ft" mivel egy fillér nem volt nálam, feltaláltam magam: "nekem itt nem kell fizetni, én úgy tudtam" -erre a reakció: "jaj Petikém nem ismeretelek meg, ne haragudj"- mondom: "semmi baj, de nem esett jól nem ismert meg" és már merték is a kajám:) Aztán itt még egy érdekesebb sztori talán, hogy a polgármester megmutatta az irodáját. Nos ebben a faluban sok színesbőrű lakik, akik ellen valahogy védekezni kell, ha segélyért jönnek a hivatalba, gyanítom, ezért találtunk egy mandzsétát az íróasztal mellett. Vicces..., de valahogy munkába kell fogni őket is.- állítja a mester. Itt szintén aludtunk egyet, ilyen svábok által épített pajtában, ami egész jó volt. Ekkoriban már javában ment ugye az olimpia, szal a kocsiban csakis a Kossuth-rádió vagy rap szólhatott a tv-ben pedig a eurosport volt a befutó. A "közelben" Foktón, Kalocsa mellett laknak rokonaink, másnap arrafele vettük az utat. Itt meglátogattuk egyik kedves rokonunkat, aki a Dunába ugrott fejest és eltört a csigolyája, nos nagy mákja van, hogy egyáltalán még köztünk lehet, és a felépülés időtartama is több mint 3 hónap, mi azért örültünk, hogy láttuk, mégha elöször nem is ismertük fel. Szerintem kevesen láttak ilyen nyakmerevítőt, ami az ember fejébe van belecsavarozva! jól értették becsavarozva a fejbe. Itt egy gyors ebéd, aztán szüleim vissza Vonyarca, én meg haza Zegre, ugyanis egy kis grundjátéknak belekellett férnie. Itthon töltöttem 1-2napot, aztán Ricsi haverommal visszatértünk következő héten Vonyarcra. Itt egyik este elég érdekesen alakult. Poénból játszunk ilyen nyerőgépen. 100 ft-ot nem sajnálva semmit se sejtve beledobtuk, azt se tudtuk mit kell nyomni, de mi  nyomkodtuk és egyszer csak potyogtak a százasok. 1800at nyertünk, amiből ha jól számolom 8 sör kijött, amit el is fogyasztottunk. Sikerült az este folyamán még bécsi fiatalokkal is összehaverkodnom, akikkel szintén pertuztunk és a legfontosabb sokat beszélgettünk. Másnap reggel, már voltak gondok, elöször is édesanyám pillantása kérdőre vont: történt volna valami este? Mint ahogy elmesélte, éjjeli buszon voltam szintén sofőr, és vezettem a nagy fehér porcelánbuszt... nos érdekes, de elhittem, és fogadkoztam, ahogy ilyenkor szokás. Még aznap elutaztunk Balatonfüredre az Annagora Aquaparkba, ahol nagyon jól szórakoztunk, felejthetetlen az a nap, az fix. Annyit csúszdáztunk Ricsivel és öcsimmel egyaránt, hogy estére tényleg mint akit lelőttek aludtunk délig. Márcsak pár nap volt hátra Vonyarcból, még egy két buli belefért, aztán hazakellett jönnünk, hogy feltudjunk készülni a IV. Zalaszentgróti Streetballra, amire aug. 20.-án került sor, ahová egy nagy csapattal érkeztünk: Szá, Kondor, Máté, Bone, Peti, Én, valamint népes kisérő seregünk: Hajni, Szabina, Ivett, Edina. A társaság és a jó idő gondoskodott róla, hogy jól érezzük magunkat, hiszen nem elég, hogy egész nap kosarazhattunk, a termálfürdőbe volt az esemény, így belépőt se kellett venni. Itt estig fürdőztünk, sőt este ha jól emléxem még egy buli is belefért szintén:) beszámoló az eseményről: www.gportal.hu/cittseega  nyár maradék 10 napjába, ZKK-s edzések, kosarazások, és egy kis testmozgás fért már csak bele, Szá születésnapja, és egy kis tanulgatás. Hm... lassan utolérem magam időbe, az írással... várom a kérdéseket, véleményeket, ha van! PEACE

Épp, hogy hazaértem Berlinből, egy újabb kiruccanás volt tervben. 1hét pihenő/bulizás után július 22.-én 2osztálytársammal: Zoli, Márk, valamint 2 csajjal Vera és Nóri nekivágtunk a nagy kalandnak. Hálistennek sikerült egy tetőcsomagtartót szerezni kölcsönbe, így a csomagok is elfértek az Astrában. Valahogy a többiek is elfértek a hátsó ülésen, amin eleve egy picit csodálkoztam, de kibírták, na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az én helyem bérelt volt, mivel csak én vezethettem még külföldön, így abba biztos lehettem, nekem nem kell nyomorogni, és lássuk be, a sofőr megérdemli a kényelmet:). Nekivágtunk... toltam neki, ahogy a kocsi bírta... néha visszaköpött az 1,2-s csodagép az 5 ember és a csomagok alatt az autópályán egy-egy nagyobb emelkedő után, viszont hatalmas előnyben voltunk az alagutak után fellépő nagy szél a Bora veszélyének tudatában, ugyanis mi úgy megvoltunk pakolva, hogy minket a szél nem tudott volna megingatni. Nos az időjárás nem volt valami túl jó, ám az utcsó alagúton átérve kb 8 fokkal melegebb levegő és napsütés fogadott bennünket. 7 órányi utazás után megérkeztünk Vir-szigetére, természetesen odáig szólt a fekete-muzsika, de párszor lelettem szavazva és valami Hamvai PG  (gondolom nem point guard) zenéjére kellett rángatnom a kormányt. A szállás elég frankó volt, a tengerparttól sacperkábé 30méterre, amit én eleve nem tudtam, hogy így lesz, és őrjöngtem magamba, "bazze ezt nem hiszem el...own beach..." 7óra vezetés után dög fáradtan, elhatároztam, ha már eljöttem ide, én belemegyek a vízbe a mindössze 25fokban, ám hamar meggondoltam magam, miután már térdig bent voltam a vízben =). Nagyon bölcsen gondoltam már otthon, hogy egy pár hideg sör jól fog esni, amint odaérünk, így a hütőtáska megvolt pakolva, és aznap úgy döntöttem partyzok... én és a söröm party volt ez, a többiek punnyadtak voltak, fáradtak...én meg szomjas! Az első nap végülis punnyadással telt, pihenéssel, akárcsak a többi tekintettel, hogy nem volt az az igazi nagy strandidő. Basszunk ki az idővel felfogással éppen ezért egyik nap beültünk a kocsiba és átmentünk Zadarba. Amit Zadarról tudni kell, kikötő város, Vir-től kb 30 km-re, nagyon szép helyen, egy középkori vár-által körbezárt óvárossal. Itt nézelődtünk, tele van boltokkal a város, aztán többiek bedobtak egy kis ebédet is itt egy kis étterembe... már aki megette, gondolok itt Zolira, aki csak megrendelte a kaját és látván hogy mit kapott, már nem is volt éhes:). Itt elkapott minket a zühé, bőrig áztunk mint a szar, de azért jól éreztük magunkat. Egyik este rákászkodtunk, ami abból állt, hogy becsempésztünk éjjel pár rákot egy kis üvegbe, és fényképeztük őket mint akik még nem láttak ilyet (én még nem láttam ilyet) szóval ebbe én jártam az élen! Ahogy teltek a napok az idő egyre csak melegedett, ami többször meg is viccelt minket, de erről később. Én csíptem a meleget.. 10 fele kelés, kaja, felkaptam egy sört és irány a strand...illetve a part, kiépített strand nem volt, de nekünk az bőven megfelelt, hiszen mindössze 30 m-t kellett sétálnunk a partra. Többiek mindig lebeszéltek ne kocsival menjünk... és beláttam én is talán igazuk van, de csak a sör miatt:P Na szóval itt előfordult az is, hogy naplementéig strandoltunk, búvárkodtunk, napoztunk a tűző napon, ott szereztem be ezt az új menő barna bőrt is:). Ahogy teltek a napok, ugye egyre melegebb lett, és a melegbe jobban terjednek a bacik... ezt a hülye is tudja. Ezért, hogy elkerüljük a fertőzést, minden reggel-este egy felessel kezdtünk, de nem mindenki...na ők pórul jártak, és elkaptak valami vírust, a nem megfelelő fertőtlenítés miatt. Őket, most nem nevezném meg, róluk csak annyit, hogy azóta profin vezetik a nagy fehér porcelánbuszt, és azokban a napokban többször hazatelefonáltak a nagy fehér telefonkagylóba is XD. A lényeg hogy meggyógyultak, és én is megúsztam egy csöppnyi hasfájassal, amit ugye a jófej szlovén szomszédtól kapott horvát pálinkával könnyű volt gyógyítani. Nem akarok regéket írni, bár tudnék, hiszen itt is ennyi "inger" ért, de majd személyesen vagy ha van kérdés a kommentekben válaszolok! Még egy utcsó, a legnagyobb sztori! Közeledett az utcsó nap, ezért indulás elötti este felvetettem az ötletet, hogy ugorjunk el a boltba. Beülünk a kocsiba, akarom elfordítani a kulcsot, na de igen ám az nem akart fordulni.. mondom várjunk, hátha ... (nem tudom mire gondoltam..) később jó lesz. Vártunk... semmi... gyors teló haza mit kéne csinálni. A válasz: "finoman próbálgasd" (Köszi anya, mondtam magamba) és akkor 1 órán át próbálgattuk esélytelenül. Újabb teló mit lehetne tenni, a válasz most már bővült: "próbálgasd csak, mi közbe beszéltünk valami opelos szervízzel, valszeg csak a nagy meleg miatt nem". Ezért már jégakkuval hűtöttem az autót, a sikeres kulcselfordítás reményében, de semmi :( Az okos Drew ekkor úgy gondolt, majd reggel, akkor nem lesz már meleg! Persze így nem tudtam elaludni és egész éjjel 2óránként próbálgattam, nem kívánok senkinek hasonló perceket. Reggel se indult, de ekkor a megmentőnk ismét a szlovén bácsi lett. Ő ismert egy szervízt a közelbe, és a 600ccm-es mocijáva eldobott szervízbe, ahol semmilyen nyelven se beszéltek, de hálistennek szlovén bácsi vázolta a helyzetet. Szerelő kijött házhoz, kocsit vittük a szervízbe, ahol megnyugtatott az asszistens, lehet már ma, de legkésőbb holnap kész lesz. Én erre kurva ideges lette, mondván hol fogunk aludni, ma már jön ide a következő turnus... de nem maradt más csak reménykedni. De mikor 3órakor dután jött vigyorogva a szlovén papi, hogy kész a kocsi.. na azt az örömöt, kb mintha fiam született volna, vagy nem is tudom eddig semmihez hasonlítani. Olyan boldog voltam, hogy mosolyogva pengettem le a szervízbe az 500 kúnát (ami azért elég nagy lehúzás), de én boldog voltam, kocsi is kész volt és jöhettünk haza!!! Hazafele azért még a légkondi is elkezdett füstölni de az már csak formalitás volt és mi épségben hazaértünk és végre én vertem itthon büszkén a mellemet: "hazahoztam a kocsit, a barátokat, itthon vagyunk, megcsináltam..."jó érzés volt. Vir-Sziget néhány képben:

Itt laktunk. NO. 54.

Ilyen messze a Tengertől:)

A megmentőnkkel:)

-The End-

3hét... sok vagy kevés? teljesen relatív a kérdés. Nyelvet tanulni talán pont ideális, nyaralni sok, távollenni a családtól, haveroktól szintén sok, de megéri, mert az ember világot lát és a régi angol mondás szerint ("travelling broadens the mind") hazatérve más szemmel látja az itthoni dolgokat is. Hát akkor jó csemegézést...!

Na szóval a történet lényege annyi volt, hogy idén 2008. június 22-én egy vasárnapi napon egy e-tickettel elindultam a bécsi repülőtérre, ott nagynehezen sikerült megtalálnom a kaput ahol becsekkolhatok, valamint a Gate-t is, amit nem tudom hogy hívnak magyarul, de természetesen a jegyemen más Gate szám állt, így nagy köröket kellett futkoznom mire egy infotischnél sikerült megkaparintanom a számomra szükséges "kapu?" számát. Innét már ment a dolog, fel a gépre, 1 óra repülés majd landolás a berlini Tegel repülőtéren, ahol 3 GLS felíratú sapit viselő csaj várt, akik beraktak egy taxiba, a taxis meg kivitt kibaszottul a város szélére, értsd: utolsó utcája Berlinnek, hogy ott lesz a szállásom. Indulás elött úgy tudtam, egy családdal fogok lakni, de időközben kiderült csak egy 54 éves ápolónő lesz a lakótársam, mert a férje meghalt, lánya elköltözött. Szegénykém igencsak megvolt zuhanva de azért jó fej volt, és a szállás is rendben volt, csak ne lett volna olyan rohadt messze. Első estémen a szintén Berlinben tanuló unokatesómmal elhatároztam hogy összefutok és megnézzük együtt az aktuális EB meccset (spanyol-olasz). A meccset egy török stílusban épített sátorban néztük, ahol lelehetett inni a belépő árát 3 Euro. Hosszabbítás,11es párbaj, spanyol győzelem, nagy öröm, viszont kint hatalmas vihar és elmúlt éjfél. Ilyen későn már alig jár busz, metro még csak igen, de az nekem tekintettel a "belvárosi szállásra" nem volt elég, így már első nap se tudtam otthon aludni XD. Unokatesóm, aki egyébként egy volt osztálytársáéknál csövezett befogadott egy éjszakára, szal az alvás megoldódott.

2.Nap-1.hét: másnap reggel viszonylag korán 8kor kelés, rohanás a suliba, aztán gyorsan megírtam a szintfelmérő tesztet, de hogy is mehetett volna simán, itt is beugrott egy baki! Mondja a csajszi, a Cafe-ba menjek ott írjam meg, na de két hely volt ami kávézásra is alkalmas volt, én naná, hogy a rosz irányba mentem. Itt kérlek szépen mindenki kajált, ezért a svédasztalos reggeliből úgy gondoltam én is kiveszem a részemet és gyorsan egy ingyen kajával kezdtem, mivel úgy gondoltam ez ingyenes, persze csak én hittem ezt:), de nem volt para, olyan magabiztosan kajáltam, hogy egyből azt hitték valami helyi arc vagyok, aki fizeti a menzát! Magáról a tesztről: könnyű volt, főleg az első fele, vége felé egy-két baki becsúszott, meg ugye új környezet, blablabla kb közepesen sikerült B2es szint elejét dobta ki a gép nekem, ám miután sor került egy interjúra velem, ahol alig tudtam nyökögni márcsak B1+ volt a szintem! Kaptam egy lapot, amin szerepelt az óráim száma, és helyszíne, majd ezután felkutattam a termemet, ami kb dél-keleti fekvéső aprócska terem volt, ahol körben ültünk. Volt itt rajtam kívül mindenféle diák: albán, svájci, olasz, svéd, holland. Gyors bemutatkozás mind mi mind a tanár részéről és kezdődhetett is a mutatvány. Napközben az óráim úgy néztek ki, hogy 9-kor kezdődött az első Block (itt főként szókincset vettünk), ami  fél 11-ig tartott, majd fél óra szünet és 11-től fél 1-ig a 2. Block (itt inkább nyelvtanoztunk). Fél 1-től fél 2-ig volt egy hosszabb- úgynevezett ebédszünetünk, amikor is általában elugrottam a 2 sarokra lévő pénzmosó kebaboshoz és bedobtam a jól megérdemelt Döneremet 2 euroért. Itt nagyon fontos volt a kezdeti fulladások után megtanulnom ezt a mondatot: Bitte ohne scharfes Soße!, ugyanis olyan rohadt csípős szósszal adták, hogy tüzet hányt tőle az ember. Na a gyors kaja után, vissza a suliba, itt pedig következett a kedvenc órám: az intenzív KURS. Ez nem volt kötelező, ezért külön kellett fizetni, de nagyon megérte! Itt már csak páran. 3-4 voltunk órán és másfél órán keresztül miénk volt a pálya, hogy beszéljünk. Ezt rohadtul élveztem, végre kibontakozhattam a nagy pofámmal és nem csak a sablonos témákról beszélgettünk, hanem valós dolgokról, tapasztalatainkról. Iskola után általában megkértem unokatesóm, aki már régebb óta kint tanult, hogy mutassa be nekem a várost, nézzük meg a nevezetességeket, így dutánonként többnyire városnézéssel telt a programm egy-egy kíváló német sör társaságában. Peti-unokatesóm, hogy spórolni tudjon biciklivel jött én meg vettem 72!!! euroért egy havi bérletet a tömegközlekedésre. Mondanom se kell, mi volt a taktika: "na akkor találkozzunk az Alexanderplatzon fél óra múlva" na hát itt jöttek a problémák, párszor Peti biciklizett rosz irányba, másszor én tévesztettem el az U-bahn-on az irányt, így sokszor egymásra kellett várnunk.

Unokatesóm: Peti

látkép a TV-toronnyal

Az első heti programomba még sikerült belesűrítenem egy kirándulást az Olimpiai stadionhoz, aminek a látványa lenyűgözi az embert. Oda egy olasz csoporttársammal utaztunk el, u-bahn-nal 23 megálló volt kb, és 50 perc, magyarul iszonyat fárasztó, DE megérte. Miután beléptünk a stadionba leültünk a legfelső sorba és csak néztünk ki a fejünkből és próbáltuk felfogni, hogy itt valóban elfér közel 75 000 szurkoló!

Az olimpiai stadion

Ha jól emlékszem ez egy csütörtöki napon történt, amikor is az Intensiv Kursra ellátogatott hozzánk 2 újságíró hölgy a Berliner Morgenpost nevű újságtól és interjút készítettek velünk. Jöttek szépen sorban a kérdések, hogy mi tetszik és mi nem Berlinbe nekünk! Igyekeztünk pozítívan reagálni a kérdésekre, de az interjú megjelenésének napján rájöttem ez hülyeség volt, hiszen azért újságírok, hogy olyat írjanak ami tetszeni fog az olvasóknak, így nem sok  realitás volt az újságban olvasható válaszaimnak, DE legalább a fényképem az eredeti:

A Berliner Morgenpost hasábjain!

Aztán az első héten már nem fért sok minden bele a programba. Pénteken ellátogattunk egy helyi festivalra, ami nagyon ígéretesnek tűnt, ám az eső és a hideg gondoskodott arról, hogy ne tudjuk kiélvezni a programokat. Itt egyébként találkoztunk egy sráccal aki beatboxol és kérésre egy fél perces koncerttel is lenyűgözött minket. (amúgy ezt Mészi kedvéért írom csak, itt egy real mexikói choloval voltunk) Péntek este alig vártam már az első szombatot, ugyanis ez egyet jelentett az alvással. Végre nem kellett időre kellnem és elöször kint létem alatt aludhattam 8 óránál többet egy nap, isteni volt! Hétvégén kisebb gyalogtúrát tettünk a városba, ám a csepegő eső, itt is megzavart minket. Vasárnap ellátogattunk a helyi grundra ahol belekóstolhattam a nemzetek kosárlabdájára, hisz játszottunk itt némettel, szerbbel, törökkel, akik nagyon keményen játszanak és csakis victoriában, valamint még egy érdekesség: a kosárpályák itt mind rekortánból készülnek, ami nem csak az izületeket kíméli, hanem a labdát és a cipőt is, ezért itt mindenki a legjobb cuccokban tolta!

2. hét

Na, ezt is megértem, gondoltam a második héten magamban, amikor én már rutinosnak mondható voltam tanórákon. Ugyanis minden hétfőn újabb diákok érkeztek a suliba! De úgy ha valaki jön, más megy is, most se volt másképp, még pénteken elkellett köszönnöm egy olasz csávótól (na jó ez lehet túlzás 36éves volt), aki nagyon jó fej volt, sokat dumáltunk együtt, többek közt megbeszéltünk egy egymást meglátogatós nyarat is, remélem ő se felejti el:P Na szal, jöttek az új arcok, köztük egy francia srác, szinten nagyarc, meg egy orosz csaj aki már szószerint nagy-arc (duci volt szegénykém, 120at tuti ütötte). A második hét számomra egyik legkevdesebb emléke a német parlament meglátogatása volt. Noszogattam uncsitesóm menjünk el valamelyik nap, de hirhedten sokat kell sorban állni, ezért a keddi napot választottuk, ez messze áll a hétvégétől, talán kevesen lesznek. Hatttalmasan jól taktikáztunk mindössze 20 perc sorbanállás után sorra kerültünk és mehettünk be. Persze azt még hozzátenném, hogy kintlétem alatt ha volt 5nap kánikula... (itt 28 fok már az) és ez pont az volt! De 20 perc a tűző napon simán megéri a látványért. Na a bemenetel itt sem volt egyszerű! Ugyanolyan ellenőrzős kapu van, mint a repülőtereken, szal a fémeket ki kell pakolni! Itt ismét sikerült beégnem XD, szépen sorjába pakoltam ki mindent, övet, telót, amit csak lehetett, ám valami bent maradt a zsebembe: egy sörnyitó. Na ez volt ám a gázos, itt csipog mint a szar, az a hülye kapu, a sok idős-nyugdíjas meg szúrós szemekkel néz rám, majd csóválja a fejét, mikor kiderült hogy egy fém-sörnyitó volt a hibás! Én nem vettem fel nagyon a dolgot, örültem bent vagyok, izzítottam a fényképezőt. A látvány, mind építészeti, mind paraszt-szemmel nézve meghökkentő:P Felmásztunk a kupola tetejére és ott flasheltünk egy darabig, tessék csak figyelni:

A Reichstag kupolája

 Miután kigyönyörködtünk magunkat, azután a parlament egyik legeldugottam sarkában az árnyékban kerestünk menedéket, de mást is találtunk, amin majdnem beszartam (ezt a szót a meghökkenésem kifejezésére használom), alig hittem a szememnek, sztem ti se fogtuk:

Bizony, bizony jól láttok, ez magyarul van, méghozzá a német parlament oldalán, amiről maguk a németek se tudnak, tudtam meg több német ismerős megkérdezése nyomán.

A második hétvégén volt júl. 4-e ami nem csak kisöcsi születésnapja, hanem igen, bizony A Függetlenség napja is. Nos ezt a németek olyan hatalmas fesztivállal ünnepelték meg mintha valami nagy nemzeti ünnep lenne ez Németországban is. Na jó azt azért hozzátenném, hogy a program abból állt, hogy volt egy country énekes, aki piszok vicces nótákat játszott, a fülün alig bírta, és ameddig a szem ellátott mindenhol kajás-büfés pultok és naná hogy hideg csapolt sör volt kapható, ami nem csoda, a németek arra buknak! Ha van kolbász meg sör akkor ott már nagy buli van:D Mi ezt annyira nem tudtok élvezni, viszont ugyanitt volt néhány amerikai autó, amikbe bele lehetett ülni, na azok mocskosul bejöttek. A Brandenburgi kapu közelépben volt ez az egész fesztivál, a nagykövetségekhez közel! Jellemző, mint ahogy sejtem én minden városban, az amerikai nagykövetséggel érintekző utcák mind levoltak zárva, de nem az ünnepély miatt, ez egész évben így van! Mondhatni, ő nagykövetségük, ő utcájuk ide senki más nem mehet, picit vicces, de végülis ők megtehetik ezekszerint! Egyébként itt a szomszéd sarkon állt a magyar nagykövetség is a magyar zászlóval, de hálistennek ide soha nem kellett betérnem, megúsztam mindenféle probléma nélkül a kintlétemet. Itt a közelben van elég sok menő, autószalon itt bukkantam rá, kedves Wigand barátom kedvenc autómárkájára, ezt az ő kedvéért:):

Bugatti Weyron

Aztán a hétvégén Petivel elhatároztuk, hogy megpróbálunk egy jó kis magyaros ebédet összedobni, amiből paprikás krumpli lett, ugyanis már nagyon hiányoztak a magyar ízek, a sok török kaja után.

3.hét

Már csak egy hét volt hátra hazaindulásig, és ez a hét szaladt el a leggyorsabban. Hétfőn pár arc távozott, de jöttek újabbak, akik közül egy jó fej svájci sráccal sikerült összehaverkodnom, és a héten pár közös programot beiktatni. A születésnapom is pont erre a hétfői napra esett, szóval ez a hét valóban jól indult:) A nőcike akinél laktam a reggelim mellé egy színes képeslappal emlékezett meg e nemes napraXD Aztán délután, hogy igazán emlékezetessé tegyük a szülinapom ellátogattunk egy nagyon híres szoborhoz, ami cirka 60 méter magas és fellehet menni a tetejére. A látvány egyszerűen mesés, Berlin felülről, mégis közelről. Siegessäule

Ahhoz, hogy valaki ezt a csodás kilátást áttudja élni, mindössze 285 lépcsőfokot kell leküzdenie... nos döntsétek el megéri-e? Kedden érkezett Peti barátnője Szabina látogatóba, akinek nagy köszönet, hogy a psp-m töltőjét utánam hozta, mivel így újra tudtam zenét hallgatni, és nem unatkozni a napi 2 órás utazgatás közben. Mivel ez volt az utolsó hét úgy gondoltam, mindenképp érdemes lenne még egy sétát tenni az Alexanderplatzon, ami önmagában óriási élmény volt számomra, csak leülni egy padra és nézelődni. Aztán szerdán, hadd említsem meg kikkel: Miki, Nóri (egy fiatal magyar pár, náluk lakott a Peti, kosaras haver), Miki anyukája, Szabina, Peti és én a csajok kedvéért egy hatalmas plázába vettük az irányt. Na ez tényleg gigantikus volt, 4 emelet, de hadd ne soroljam, hiszen Berlinben minden túl van méretezve! Itt míg a csajok shoppingoltak mi ismét kipróbáltunk pár német sört, amikben ezuton se csalódtunk. Csütörtökön esett az eső, nem nagyon lehetett mit csinálni, körbenéztünk a régi nyugati központban, ahol egy még a II. világháborúban lebombázott templom maradványait "csodáltuk" meg, valamint találtunk egy marha vicces boltot: egy 1 euros boltot, ahol úgy képzeljétek el, hogy tényleg minden 1 euro volt (wc-kefe, fogkrém, toll, egy zacskó kavics, gumi, pezsgő, seprű, rágó, minden egymás nyakán, poén volt). Az utolsó nap következett a suliból, itt elköszöntünk egymástól a diáktársakkal, a tanárokkal, email- telszám csere, meg ami ilyenkor kell, némi meghatódás, kivételesen az én részemről semmi, mert már hiányzott a magyar levegő. Délután egy közös sörözgetés a volt csoporttársakkal, majd szombaton talán kintlétem legnagyobb élménye következett! Az NBA és az Adidas szervezésében egy streetball volt 5-5 elleni, elég népes, és színvonalas esemény, legalább 15 rendes nagyságú pályával és 2 fiatal NBA-"sztárral": Damien Wilkinssel, és Martell Websterrel. Utóbbival sikerült lencsevégre kapni magam:

Másnap reggel elköszöntem a "családtól" majd jött értem a taxi. Tipikus ott-hagyós, utazós, szomorú reggel volt ez. csepegett az eső, hideg volt, ezért jól fel is öltöztem. A reptérre elég hamar kiértem, itt nagyon sokat, 2 órát ültem egymagamban és próbáltam feldolgozni, összegezni magamban a kint átélt dolgokat, amit egy tisztességes csövessel át is beszéltem, aki sok szerencsét kívánt az útra. A becsokkolásnál már megint égtem... ugyanis egy pezsgőt hoztam volna haza ajándékba, csak sajnos ugye folyadékot nem lehet felvinni a gépre, ezért 2 lehetőségem volt a biztonsági őr szerint: kidobni, vagy gyorsan megninni.. kidobtam, aztán irány a gép, 1 óra a felhőkben, landolás a Bécsi-repülőtéren, ahol már várt a család. Egy gond volt, a klíma... én felvoltam öltözve, mint az eszkimók, itt meg 30 fok és hazáig úgy éreztem lerohadok, de valahogy mégiscsak kibírtam.

Nagyon jó volt a kint eltöltött 3 hét, de leginkább az tetszett, hogy megismertem egy más mentalitást, amit nekünk is megkéne tanulnunk... ott már tudják mint jelent: "Save energy, save lives"

-The End-

Elöször is, legjobb tudomásom szerint is már csak bő 3 hét van a nyári szünetből és nekem sikerült eddig mindössze 9 napot töltenem a nyáron otthon, Zalaegerszegen. A most következő bejegyzésekben pótolni szeretném számotokra az elmaradt élménybeszámolókat, és megindokolni távollétemet picit részletesebben.

A lassan, de biztosan remélhetőleg folyamatosan frissülő blogomban majd olvashattok a Berlinben eltöltött 3 hetemről, majd az azt követő kalandos horvátországi nyaralásunkról.